Üvegcipő nélkül

Gina farkaséhes volt. Reggel egyszerűen nem volt kedve kikecmeregni az ágyból, és újra és újra lenyomta a csörgőórát. Csak amikor már nagyon muszáj volt vonszolta magát a fürdőszobába. A tükörbe nézett, és nagyon nem tetszett neki a látvány. Vörösesbarna haja színtelenül lógott a vállára, szeme alatt hatalmas szürke karikák csúfították el egyébként bájos arcát. Hát igen! Talán nem kellett volna tegnap este végignézni azt a krimit. De annyira izgatta, hogy a popsztár lesz-e a gyilkos, vagy a kertész. Na mindegy, mire így eltöprengett a tükör előtt, az értékes percek száguldottak, és már csak arra maradt ideje, hogy felvegyen egy egyszerű pólót és beleugorjon a farmerjába. A reggeli forgalom lassú volt, mint mindig. Embertömeg, tolongás, lökdösődés, káromkodás. Minden reggel ugyanaz a verkli. 

Amint beért a szalonba, már tudta, hogy egész délelőtt talpon lesz. – Gina, a 8 órási vendéged már türelmetlenül vár! – csacsogta Szilvi, aki minden reggel úgy nézett ki, mintha épp a szomszédos szépségszalonból lépett volna ki. Világosbarna haja frissen mosva, könnyű loknikba csavarva omlottak a vállára. Sminkje diszkrét mégis hatásos, épp a legelőnyösebb vonásait emelte ki. Hogy csinálja, hogy mindig ilyen tip top? Nagy kék szemei fürkészően és teljesen kipihenten néztek Ginára. Ajkával csücsörített, mint egy édes baba, úgy várta, mit mond barátnője. – De még csak 5 perc múlva lesz nyolc! – mondta csüggedten Gina, mert így még egy gyors kávé sem fér bele. Na, mindegy. Felvette gyorsan a kötényét, és a következő pillanatban széles mosollyal köszöntötte Nóra nénit, aki minden héten egyszer eljött megmosatni és berakatni a haját. – Jó reggelt drágám! Már azt hittem nem is jön! – mondta Nóra néni a tőle megszokott negédes, mégis kioktató hangján. – Elnézést kérek, már itt is vagyok. – és Gina olyan kedves volt, amennyire ezen a borongós, esős napon tőle tellett. A délelőtt nagyon pörgős volt. Nóra néni után két festés, egy dauer és még egy anyuka is jött a kisfiával bejelentés nélkül, hogy talán, esetleg, hátha levágná valaki ennek a szegény fiúnak a haját, mert hát fényképezés lesz az oviban, és bocsánat, de nem tudott időpontot kérni. Úgyis hamar megvan. Persze, hogy hamar megvan, ha nem izeg mozog összevissza a gyerek, percenként kérdezve, hogy kész vagyunk-e már.

Végre eljött az ebédidő. Szilvivel a közeli török önkiszolgáló felé vették az utat. Szilvi végig a szombati buliban felcsípett srácról áradozott. – De jó neked. Az elmúlt szombatjaimat bulikban töltöttem, de egyik rosszabb volt, mint a másik. A zene többségében uncsi és ósdi, a pasik vagy rondák, vagy túl rámenősek, vagy foglaltak voltak. Miért nincs egy normális férfi a környéken? – fakadt ki Gina. A bisztró alig pár méterre volt, ezért hamar odaértek. Amint beléptek az étterembe, Ginát valami különös érzés fogta el. Nem tudta megfogalmazni azt a furcsa bizsergést, ami végigfutott rajta, ahogy közeledett a kínáló pulthoz. Elmélyülten nézegette a finomabbnál finomabb étkeket, és azon tűnődött, hogy vajon a rántott padlizsánt válassza, vagy a kebabos csirkét. Közben megint rátört az az ismeretlen bizsergés, ami végigfutott az egész hátán. Ez tuti az éhség lesz. – gondolta, és joghurtos salátát választott egy rántott sajttal. Szilvi a kebabos csirke mellett döntött, és közben be nem állt a szája. – Ez egy olyan tuti srác, hogy én mondom neked, tutira belém van zúgva. Persze nekem sem közömbös, de hogy a hétvégén elvisz moziba, az tuti. Már ki is néztem egy tuti jó filmet, és már alig várom. Szerinted bemutat a szüleinek? Azért az nagyon para lenne, nem? Még csak most ismerkedtünk össze, de tutira tetszenék nekik, szerinted? – Fogalmam sincs, inkább üljünk le. – motyogta Gina, és az ablak melletti asztalhoz kanyarodott és leült, Szilvi pedig csivitelve követte. Ginát megint elfogta a bizsergés, és ahogy felnézett, tekintete találkozott egy másik szempárral. Fürkésző kék szemek. Gina elkapta tekintetét, és kicsit elpirulva inkább a salátájára koncentrált. De nem hagyta nyugodni a dolog, ezért megint felnézett, és azok a kíváncsi, kedves kék szemek mosolyogva néztek vissza rá. Gesztenyebarna hajú, enyhén borostás, rettenetesen jóképű férfi bámult rá. Csak pár másodperc volt, aztán elkapta a tekintetét, és folytatta a beszélgetést a barátaival. 

– Hát ezt nem hiszem el. Biztos csak a képzeletem játszik velem. Hihetetlen, hogy ennek a katalógusból kilépett szuper szexi filmsztár kinézetű férfinak éppen én tetszenék. – gondolta Gina, és bátortalanul odapislogott megint az alig pár méterre lévő asztalhoz. És igen, már megint őt nézi! Közben itt ez a különös bizsergés, amit azóta érzett, hogy belépett az étterembe. Csak nem az ő átható tekintetét éreztem mindvégig? Újabb pillantás, így kicsit jobban szemügyre tudta venni. Fekete bőrdzseki, farmer, fehér póló már csak a felturbózott motor hiányzik. Az is biztosan van neki. Meg talán egy hasonlóan szexi barátnő. Vagy akár kettő. Az ilyen típusra ragadnak a nők. – Te figyu, szerintem az a dögös pasi téged néz. – bökte oldalba kaján mosollyal arcán Szilvi. – Á, dehogy. – legyintett Gina mosolyogva, de persze jól esett neki barátnője észrevétele. - Pedig dehogynem. Már az előbb is észrevettem, szinte tapintani a feszültséget köztetek. Menj oda hozzá. Vagy várd meg, hogy ő jöjjön, de ezt nem kéne annyiban hagyni, annyira cukiiii. – De mit mondjak neki? És egyébként is, nincs egyedül. Nagyon gáz, ha odaállok, elvörösödöm, ahogy szoktam, és egy hang sem jön ki a torkomon. – Szerintem csak add önmagad, ahogy én szoktam, az tutira működik. A múltkor is……..kezdett bele egy újabb véget nem érő elmesélésbe Szilvi. Gina pedig lopva mindig oda-oda pillantott, ahol a férfi ült a barátaival. Volt, amikor találkozott a tekintetük, és volt, hogy a férfi épp akkor kapta el szemeit, mert valószínűleg már hosszú másodpercek óta nézte Ginát. – Vajon mi jár a fejében? Hogy hívják? Talán ő is itt dolgozik a közelben? De jó lenne megismerkedni vele! – ábrándozott Gina. Aztán a következő pillanatban azon kapta magát, hogy azokkal a bizonyos kék szemekkel már másodpercek óta kitartóan nézik egymást. Szavak nélkül is érezhető volt, hogy mind a ketten kíváncsiak a másikra.

Ekkor megcsörrent Gina mobilja. A főnökasszony volt a fodrászszalonból. A délutáni műszakot ideje elkezdeni, mert mindjárt itt lesz Jolánka, aki aztán végképp nem tűri, ha megváratják. Gina úgy érezte magát, mint Hamupipőke abban a bizonyos bálban. Bár Ginán nem volt csodás báli ruha, de még üvegcipő sem, és nem várta mesebeli tökhintó, de ha meg akarta tartani az állását, kénytelen volt távozni. Ahogy sietősen elindultak az ajtó felé, még egy pillantást vetett a csoda pasira, aki kicsit csalódottan nézett rá. – Gyere utánam. Kérlek, szólíts meg. – kérlelte magában Gina, de a vonzás törvénye most nem működött. Az étterem ajtaja becsukódott, és a lányok szedték a lábukat a fodrászüzlet felé. – Vajon látom-e még? Vagy csak szép emlék lesz?

Pár perc múlva az étterem ajtaja kinyílt, és a kedves kék szemű idegen fürkészve nézte, merre mennek a lányok. Szája szegletében huncut mosollyal figyelte, ahogy a sarkon lévő fodrászüzlet ajtaja becsukódik.