Csend

Délután, mikor már csak két saját csemetéje boldogítja, kezdődött csak az igazi haddelhadd.

Mindkét gyerek egymás szavába vágva próbálta elnyerni anya figyelmét, hiszen egész nap másokra koncentrált, mosolygott, kiszolgált, segített, így végre ők is sorra kerülhetnének, követelik maguknak a figyelmet. Anya idegei cérnaszálon,de próbál mindent megtenni, hogy kedvesen és türelmesen végighallgassa őket. 

Nem sikerült. Alig pár perc múlva már érezte, ahogy felmegy benne a pumpa, és szinte kiabálni lett volna kedve de tudta, ha ezt megteszi, fájni fog a torka. Azt meg nagyon nem szerette. Úgy hogy nyelt egyet, megint, mint oly sokszor, és egy hatalmas sóhaj kíséretében megadta magát az otthoni zsivajnak.

 Pedig olyan jó lett volna az egész napos hangorkán után egy kis csend és nyugalom. Szeretett volna kicsit elmélyedni, kicsit megpihenni, de hamarosan az egyik helyiségben a tévé zavaróan butyuta meséjét lehetett hallani, a másik szobában pedig a skype-on folyt életre halálra menő harc. A folyamatos  ’ne lőjj le, inkább adj egy kis muníciót’ kiáltások nem épp a béke szigetét nyújtották. 

A nő fáradtan roskadt magába. Most mit tegyen? hová bújjon el? Hol talál egy kis csendet és nyugalmat? De hát ő választotta, egy szava sem lehet. Érezte, ahogy élete párja, a világ legmegértőbb és legdrágább férje hátulról kedvesen átöleli. Mindig megnyugtatta és feltöltötte ez a folyamatos törődés. A nő elhatározta, hogy kell neki a lakásban egy kis zúg, egy csendes menedék, ahol össze tudja szedni a gondolatait. Ahol végre el tud mélyedni új hobbijában, az írásban, ami annyira friss élmény, hogy napközben többször azon kapja magát, hogy mindenről újabb történetek és szófordulatok jutnak az eszébe. Ráadásul szeretne belevágni egy izgalmas, de egyenlőre nagy falatnak tűnő feladatba. Nincs mese, kell egy hely! Ez biztos! De hol legyen ez a hely? 

A lakás bár nagy volt, kialakításában és berendezésében sehol nem lehetett egy kis kuckót kialakítani. Mondjuk ott az a szép tágas padlás. Csak rendet kell tenni az egyik szobában, egy kis porszívózás, és már kész is. Az ötlet jónak tűnt, ezért a nő lelkesen el is kezdte a rendrakást, hogy minél előbb birtokba vehesse szobácskáját. Kb fél órás rendezkedés és aktív pakolás után a szoba kezdett elfoghatóvá válni. Már el is képzelte, hogy hová teszi az asztalt, hogy a lehető legtöbb fényt kapja. Már csak a porszívózás van hátra, és el is lehet kezdeni az érdemi munkát. Ahogy a lépcsőn jött lefelé, érezte, ahogy a levegő kicsit hűvösebbre vált. Hú, - gondolta, ennyire kimelegedtem? Amint az utolsó lépcsőről lépett le, beléhasított a felismerés. Mivel a padlás nincs szigetelve és egész nap végre finom meleg nyári nap volt, ezért a hő különbség a fenn és lenn között. Egy másodpercre eljátszott a gondolattal, hogy ha egy kellemes nyári nap így felmelegíti a fenti légteret, mit okozhat egy igazán tikkasztó meleg nap? Meg fog sülni odafenn. Ha a padlás nem jó, nézzük meg a pincét, ajánlotta kedvese segítőkészen. Elindultak a pincébe, de a nő már a harmadik lépcsőfokon lefelé tudta, hogy ez sem a megfelelő hely. A pince ontotta magából a dohos szagot, ami biztosította, hogy itt előbb kap betegséget, mint ihletet. 

Addig addig gondolkodott, míg eljött az este 10 óra, és a gyerekek mentek aludni. Közel fél óra alatt elcsendesedett a ház. 

Hát igen, erre lenne szükség. Sóhajtott fel mosolyogva a házaspár szinte egyszerre. Mire össze tudták szedni gondolataikat már fél 12 is elmúlt. És ekkor jött az ötlet! A terasz nyugodt hely, és mivel egy mellékutcában laknak, még csendesnek is mondható. Ha már este nem lehet a megfelelő békét megteremteni, még mindig ott van a reggel. A nő úgy döntött, felkel a rendes ébresztés előtt legalább két órával.

Épp egy sci fi álomban volt, ahol furcsa lények rabolták el az emberek testét, hogy bennük lakjanak, mikor az óra csörgött. 4:52 volt. Nem esett nehezére felkelni, hiszen hamarosan birtokba veheti a csendes és kihalt teraszt, és végre elkezdheti a munkát. Hóna alá csapta a notebookját, és a csípős de nyugodt reggelre felkészülve kilépett a lakásból.

Egy másodpercig fel sem fogta, hogy mi történik, a kertből felé áradó kakofónia teljesen megbénította. Hajnali 5:07 perckor mi ez az éktelen lárma!!!!!!! A madarak százával csiripeltek, egymás énekébe belevágva, mintha épp valamilyen értekezletet tartanának. A kutyák sem akartak kimaradni, ezért rákontrázta. És ha ez nem lenne elég, hirtelen a távolból egy vonat zakatolása is tisztán kivehető volt.

A nő azzal a lendülettel, amivel kilépett, már hátrált is vissza a még nyugodt, csendes lakásba. Egyenlőre jó lesz a kanapé nyújtotta béke is - gondolta, és bár nincs olyan édes levegő, mint odakinn, de legalább két óra hosszán át itt még tutira csend lesz.